189 évvel ezelőtt Bécsben halt meg Ludwig van Beethoven a bécsi nagy klasszika harmadik nagy alakja.

Ludwig van Beethoven

(Bonn, 1770. december 16. – Bécs, 1827. március 26.) német zeneszerző.

Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszika harmadik nagy alakjának. Életművével betetőzte a klasszikus kort, és egyben átmenetet teremtett a romantika korába. Hangszeres muzsikája az abszolút zene klasszikus állomása és egyben a romantikus programzene előfutára volt. Beethoven jelentősége azon is lemérhető, mennyire meghatározta a későbbi zenetörténet számos alakjának pályáját.

Bonnban született, egy ősi flandriai parasztcsaládból származott. A zene szeretetét családi hagyományként örökölte: nagyapja énekes, kóruskarnagy, majd a bonni választófejedelem muzsikusa, később udvari karmestere. Édesapja ugyancsak énekes volt a választófejedelemnél, de gyenge jellemű ember, iszákosságával anyagi és erkölcsi romlásba vitte családját. Anyja jómódú német polgári családból való, beteges, sokat szenvedő asszony volt. Hét gyermekük közül Ludwig volt a legidősebb. Már 4 éves korában kitűnt zenei tehetsége. Apja csodagyermeket akart belőle nevelni, erőszakkal. A gyermek sokat szenvedett és sírt, egyetlen vigasza édesanyja volt. Tanára Christian Gottlob Neefe, a bonni zeneélet legkiválóbb egyénisége, udvari orgonista, majd zenekarvezető. Nemcsak gyakorlott muzsikus, és zeneszerző, de irodalmilag is művelt ember, eszményi pedagógus volt. 10 évesen lett Beethoven a tanítványa, megismertette vele kora legkiválóbb zenei alkotásait, s bevezette tanítványát a gyakorlati zeneéletbe is.

1787-ben Bécsbe ment, hogy zenei eszményképe, Mozart tanítványa lehessen, de édesanyja halálos betegsége miatt vissza kellett térnie Bonnba. Nehéz sors várt rá ezután. Édesapja az alkohol rabja lett, így a családfenntartás minden gondja, 2 öccse taníttatása Ludwigra nehezedett. Haydn angliai útjára Bonnon keresztül utazott. Az udvarban - ahol egyre több híve lett Beethovennek - bemutatták neki a fiatal és tehetséges muzsikust. Az idős mester meghallgatta egyik kantátáját, és további tanulmányokra biztatta.

1792-ben újra Bécsbe ment, második bécsi útját Waldstein gróf barátsága tette lehetővé. Ajánlólevelével a város főurai szívesen fogadták a fiatal zenészt. Ezt a barátságot és a köszönetet az ún. Waldstein - szonátájában örökítette meg. Mivel Mozart már ekkor nem élt, Haydn lett a tanára, de egyéniségük különböző volta miatt lassanként megszakadt a kapcsolatuk. Első bécsi esztendeiben azonban igen erősen érződött Haydn muzsikájának hatása.

Első nyilvános hangversenye 1795-ben volt, melyet még több koncert követett, különböző városokban lépett föl: Prága, Berlin, Pozsony, Buda, stb. Műveinek kiadásai egyre jövedelmezőbbek lettek, ő az első zeneszerző, aki meg tudott élni alkotásaiból, az első szabad művész, aki teljesen függetleníteni tudta magát az udvari szolgálattól. Tanításból és a műveiért kapott pénzből élt.

Lichnowsky herceggel kötött barátsága révén megismerkedett magyar főúri családokkal is, és így jutott el később Magyarországra. A Brunszvik családhoz érzelmi szálak fűzték. Barátja volt Ferencnek, neki ajánlotta a híres "Apassionata" szonátát. Szerette a bájos, szolid Terézt. A társadalmi osztálykülönbség miatt azonban nem gondolhatott házasságra.

Az 1790-es évek vége felé, egy erdei séta alkalmával figyelt fel kezdődő fülbajára. (Tanítványa egy pásztorfiú sípjára hívta fel a figyelmét, de ő nem hallotta a hangokat.) Ez a csapás magányossá tette. Testvéreinek írt leveleiből tudjuk, hogy nagyon sokat szenvedett miatta.

1801-ben Bécsben volt az első szerzői estje, melyet még több követett. Mindez nagy anyagi és közönségsikert hozott a számára, a kritika azonban fanyar és epéskedő volt, s művészi sikerei sem tudták enyhíteni lelki gyötrelmeit, melyet egyre erősödő fülbaja okozott. 4 levél is tanúskodik e fájdalomról, leghíresebb ezek közül egy soha el nem küldött levélfogalmazvány, amelyet keletkezési helyéről "heiligenstadti végrendelet"-nek nevez a zenetörténet. Ebben az egész emberiséghez fordulva foglalja össze szenvedéseit és nyomasztó érzéseit.

Eljutott a kétségbeesés, a halál szakadékáig, de az élet szeretete erősebb volt benne. A végrendelettel egyidőben készülő művei már a diadalmas életerőt hirdették. Fülbaja sem rosszabbodott hamarosan. Még 20 évig dirigált, 12 évig zongorázott. Csak élete utolsó évtizedében öltött süketsége végzetes arányokat.

A francia forradalmat követő, háborús, forradalmi hullámok megbolygatták a bécsi élet megszokott rendjét is. Beethoven sokat és szenvedélyesen politizált. Lelkesedett a köztársaságért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért.

Az 1810-es évek elején megismerkedett Mälzel mechanikussal. Rábeszélte a szerzőt, írjon az ő automata-zenekara számára divatos csatamuzsikát. A vittoriai ütközet hírére Beethoven megírta a "Csataszimfónia" c. művét, amelyben Mälzel automatáin kívül igazi zenekar is szerepel, főleg rézfúvóshangszerek. A bemutatónak hatalmas sikere volt, Beethoven egy csapásra Bécs életének középpontja, a nap hőse, a nemzet büszkesége lett. A bécsi kongresszus alkalmából ünnepi kantátát írt, császárok és királyok tapsoltak neki. Bécs városától díszoklevelet kapott, mindenütt dicsőség övezte.

Az 1820-as évek felé betegsége egyre jobban erősödött, süketsége egyre bizalmatlanabbá tette környezetével szemben. Szinte évenként költözött új lakásba, cselédei, házvezetői csak rövid ideig bírták ki mellette. Elhanyagolt, nyomorúságos körülmények között élt és alkotott. Külseje is elvadult, egyszer gyanús viselkedése miatt a csendőrök be is csukták egy éjszakára. Mégis, rossz híre ellenére sokan keresték fel, mert Bécs nevezetességei közé tartozott. Ezekben a legzüllöttebb éveiben szerette legjobban a vidám társaságot, a búfelejtő poharazást. Nyilvános szereplései véget értek.

1822-ben, a Fidelio felújítása idején már semmit sem hall, ami körülötte történik, a főpróba botrányba fulladt, s Beethovent ez nagyon megviselte.

1824-ben, a IX. szimfónia bemutatásán még ugyan részt vett az irányításban, de már annyira süket volt, hogy észre sem vette a tomboló közönség ünneplését. 1827. márc. 26-án, hosszas szenvedés után halt meg. A halálát okozó betegség - a mai megállapítás szerint - májzsugorodás lehetett, amelyet tüdőgyulladás súlyosbított. Temetése napján bezártak az iskolák, az üzletek. 20 000 ember kísérte utolsó útjára.

Forrás:

http://www.audioland.hu/cikk/kultura/122-ludwig-van-beethoven-elete.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ludwig_van_Beethoven

Könyvtárunkban megtalálható művei:

·         3 Violin Sonatas

·         Beethoven

·         Coriolan Overture Op. 6

·         D-dúr hegedűverseny : I. tétel (részlet)

·         Die Geschöpfe des Prometheus

·         Dromen

·         E-Dúr szonáta : Op. 109

·         Egmont Overture Op. 84 | Symphony No. 3 in E Flat Major Op. 55 "Eroica"

·         Für Elise (részlet)

·         III. Szimfónia Esz-dúr Op. 54 "Eroica" IV. tétel

·         IX. szimfónia (d-moll) : IV. tétel Allegro assai – Presto

·         Konzert für Violine und Orchester D-Dur, Op. 61

·         Leonoren Overture No. 3 Op. 72a C-Dur

·         Menuet No. 2, WoO G-Dur

·         Mondschein Sonate Op. 27 Nr. 2 cis-moll

·         Overture zu "Fidelio" Op. 72b

·         Örömóda a IX. szimfóniából

·         Pathetique sonata [részlet] : III. tétel Rondo

·         Piano sonata No. 26 in Es Dur Op. 81 A Les Adieux

·         Romanze für Violine und Orchester F-Dur Op. 50

·         Romanze für Violine und Orchester G-Dur Op. 40

·         Simphony No. 9 [részlet] : Molto vivace

·         Sinfonie Nr. 9, d-Moll, Op. 125

·         Sonata for piano Nr. 14 C Sharp Minor, Op 27, "Moonlight sonata"

·         Sonata for piano Nr. 21, C Major, Op. 53

·         String Quartets Op. 18 Nos 1-3

·         String Quartets Op. 18 Nos. 4-6

·         Symphonie No. 5 c-moll Op. 67

·         Symphonie No. 6 (Pastorale) Op. 68, F-Dur

·         Symphonie Nr. 4, B-Dur, Op. 60

·         Symphonie Nr. 5, c-moll, Op. 67

·         Symphonie Nr. 9 Op. 125 d-moll mit dem Schlusschor über

·         Symphonien No 1, C-Dur, Op. 21

·         Symphony No. 3, Eroica

·         Symphony No 7 in A major Op. 92

·         Symphony No. 9 [részlet] : 3. Satz

·         Symphony No.4

·         The Ruins of Athens : Turkisch March

·         V. Szimfónia (c.moll) Op. 67 (szemelvények)

·         VI. szimfónia : II. tétel (részlet)

·         VI. szimfónia : IV. tétel ; Zivatar-vihar

·         Violin concerto in D major op. 61 : Cadenzas Joachim

·         Violin sonata No 8 in G major, op. 30, No 3

·         Violin sonata No 9 in A major, op. 47 : "Kreutzer"

·         Zongoraszonáta [nyomtatott kotta]=Sonate für Klavier

Könyvtárunkban megtalálható róla szóló könyvek:

Ambrózy Ágoston: Napóra: Beethoven - Bettina - Goethe

Amenda, Alfred: Eroica

Barabás Tibor: Beethoven (Ludwig vom)

Barabás Tibor: Három portré: Mozart párizsi utazása; Beethoven; Chopin

Barabás Tibor: Mozart párizsi utazása | Beethoven | Chopin

Bartha Dénes: Beethoven és kilenc szimfóniája

Brodszky Ferenc: Ludwig van Beethoven életének krónikája

Gál György Sándor: Titánok: Beethoven életregénye

Gál Zsuzsa: Ludwig van Beethoven

Kárpáti János: Muzsikáló zenetörténet

Kerman, Joseph: Beethoven

Láng György: Beethoven tavasza

Lendvai Ernő: Toscanini és Beethoven

Ormay Imre: Beethoven budai utazása

Rosen, Charles: A klasszikus stílus, Haydn, Mozart, Beethoven

Szabolcsi Bence: Beethoven

Székely Júlia: A halhatatlan kedves