233 éve október 27-én született Niccoló Paganini itáliai hegedűművész és zeneszerző

Niccolò Paganini

(Genova, Genovai Köztársaság, 1782. október 27. – Nizza, Franciaország, 1840. május 27.) itáliai hegedűművész, zeneszerző, a 19. század eleji romantika korának legjelentősebb hegedűvirtuóza.

Niccolò Paganini 1782. október 27-én született Genovában. Apja, Antonio Paganini szatócs, ügynök, szerencsejátékos volt, de később a kikötőben is dolgozott, rakodómunkásként. Anyja, Teresa Bocciardo a ház körüli teendőket intézte. Niccolò a család harmadik gyermeke volt. Utánuk három leánygyermek született még.

Niccolò Paganini a 19. század első felének elkápráztató technikájú, a hangszer lehetőségeit korábban nem ismert mértékben kihasználó hegedűművésze volt. A legnagyobb, életművében is jelentkező hatást a szülővárosában is fellépő lengyel hegedűművész, August Fryderyk Duranowski virtuóz játéka gyakorolta rá. Korabeli leírások alapján ismert, hogy Paganini jobb felsőkarját testéhez szorítva, alkarja és csuklója mozgatásával irányította a vonót, amivel egészen sajátos dinamikát kölcsönzött muzsikájának, s hibátlan kettős fogásokat produkált. Gyakorta virtuóz balkezes pizzicatójával vagy azzal lepte meg közönségét, hogy egyetlen húron játszott le egész futamokat. Nemegyszer élt az elhangolás eszközével, azaz egyes speciális hanghatások érdekében elhangolta hegedűjét. Nemcsak az Il Cannone (Ágyú) nevű, 1742-ben készült kedvenc hegedűjén volt virtuóz, de gitáron és Hector Berlioz hatására brácsán is művészi szintre jutott játékával.

Művészete és a halála körüli események mítoszt teremtettek személye köré. Már életében kiérdemelte „az ördög hegedűse” elnevezést, arra való utalásul, hogy hús-vér ember nem lehet képes effajta, a fizikai világot meghazudtoló virtuozitásra, csak amennyiben lepaktált az ördöggel. Az utolsó kenet elutasítása tovább növelte a személye körüli mítoszt. Művészetével ugyanakkor nagymértékben inspirálta nem csak a nyomában járó hegedűsöket, de a romantika korszakának nagy zongoraművészeit is, akik Paganini példáját követve a saját hangszerük lehetőségeit tágították, s virtuozitást megkövetelő zongoradarabokat írtak. Az utókorra gyakorolt eleven hatását igazolja, hogy halála után egy évszázaddal, 1934-ben Szergej Rahmanyinov Rapszódia egy Paganini-témára címen komponált zenekari darabot.

Zeneszerzői életművét imádott hangszere határozta meg: vonósnégyesek, kamaradarabok és három hegedűszonáta mellett huszonnégy capriccióból álló, 1805 és 1818 között komponált ciklusa a legnevezetesebb. Szerzeményei – amelyek csak kevés kivétellel jelentek meg életében – a legnehezebben eljátszható, virtuóz hegedűdarabok közé tartoznak.

Művei hegedűtechnikailag a legbravúrosabban kihasználnak minden lehetőséget a dúr-moll rendszeren belül. Személyének regényes titokzatosságát azzal is fokozni igyekezett, hogy legtöbb művét nem adta ki (ezeket csak halála után tették közzé tanítványai) és hogy a 17-18. században sűrűn használt húrátáthangolást (scordatura) is titokban alkalmazta. Munkái a hegedűvirtuózok kötelező műsordarabjaivá lettek. A maga korában csak a nagy romantikus zongoristák közt akadt két követője: Liszt Ferenc és Robert Schumann. Liszt Paganini példájára fejlesztette ki a zongora bravúrtechnikáját, Schumann költészetében pedig Paganini belekerült a titokzatos hoffmanni alakok sorába (Carnaval Paganini). Kamarazenéléshez nem értett, az alkalmazkodó ensemble-játékra képtelen volt. Fő műve a 24 capriccio, amelyeket zongorára Schumann és Liszt is feldolgozott. A 24. etűd témájára Brahms két sorozat önálló variációt komponált. Néhány énekművet és számos gitárkompozíciót is írt, utóbbiak közül jó néhányat kamaraegyüttesre. Kitűnő gitáros is volt. Dallamalkotó tehetsége nem jelentékeny, formálásban Kreutzer és Rode epigonja, de hiányzott belőle a klasszikus szellem.

Paganini lelkes hangszergyűjtő is volt, kollekciója – amely halálát követően a Smithsonian Intézet tulajdonába került – több Stradivariust is magába foglalt.

1840. május 27-én, ötvenhét éves korában érte utol a halál.

1954 óta Genovában évente versenyt rendeznek az emlékére: Concorso internazionale di Violino Niccolò Paganini néven.

1978-ban a szovjet csillagász Nyikoláj Sztyepanovics Csernyik egy kisbolygót nevezett el róla: 2859 Paganini.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Niccol%C3%B2_Paganini

Könyvtárunkban megtalálható művei:

·         Concerto No. 1 in D major for Violin and Orchestra Op. 6

·         Sonata in D No. 2

·         Violin concerto No. 5 in A Minor

Könyvtárunkban megtalálható róla szóló könyvek:

·         Barát Endre: Boszorkánytánc

·         Barsi Ödön: Az ördög hegedűse

·         Ormay Imre: Nicolo Paganini életének krónikája

·         Vinogradov, Anatolij: Paganini