Szinetár Miklós: Szinetár - Önéletrajz-szerűség és egyebek 2.

A Szabadság tér 17.-ben, a televíziós központtá avanzsált
Tőzsde­palotában kőkorszaki viszonyok uralkodtak. Egyetlen pici
stúdió állt rendelkezésre, abban 40 fok meleg. Felvétel közben át
meg átugráltunk a kábeleken, a művészi munka komoly fizikai
tortúrát jelentett. Korábbi katonaéveimre emlékeztetett az a három hét, amit ezzel a darabbal eltöltöttem. Ráadásul nagyon pici
gázsit ajánlottak. Megkértem az illetékes vezetőt, hogy ha már
ilyen pocsékok a körülmények, legalább fizessenek többet. Azt
mondta, megpróbálja és valószínűleg el is tudja intézni. Amikor az
adás megvalósult, akkor lementem a pénztárba, és ott a beígértnél
is kisebb összeg várt, mert még valami adót levontak.
Én akkor megálltam a Szabadság téren a televízió előtt, és azt
mondtam, soha többet ide be nem teszem a lábamat, aztán mégis
betettem, és 28 évig ott is maradtam.