34 évvel ezelőtt halt meg Carl Orff német zeneszerző és zenetanár

A XX. század egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja. Műveit világszerte a legnagyobb sikerrel játsszák.

Münchenben született, tanulmányait a századforduló egyik neves német zeneszerzőjénél, Heinrich Kaminskinál végezte. Egy balettiskolának volt zenetanára. Ez a pályakezdés, a zenetanítás alapelemeivel, valamint a tánccal való foglalkozás úgyszólván egész munkásságára rányomta bélyegét. Pedagógiai műve, a világszerte alkalmazott „Orff-Schulwerk” elsősorban a ritmikus képzésre fektet súlyt – nemegyszer a tánccal, illetve mozgásművészettel összekapcsolva –, de egyaránt gondja van az énekes és hangszeres képzésre is. Salzburgban iskolát is alapított: Orff-schule. Orff szerint a zene és a tánc egységet alkot. Münchenben létrehozta a Zene- és Mozgásművészeti Intézetet.

Orff zeneszerzői életműve szinte teljes kizárólagossággal színpadi alkotásokból áll. Orff témáinak nagy részét a mitológiákból, a mesékből, és a középkori mondákból vette. Első nagy színpadi sikerét 1937-ben, Frankfurtban aratta, az akkor színpadi változatban előadott Carmina Buranával. Ezt követték további művei, ezúttal már kifejezett operák: A hold, Az okos lány, a Bernauerin, majd a Carmina Burana párdarabjai: a Catulli Carmina és a Trionfo d'Afrodite. Az utóbbi évtizedekben Orff egyre inkább a görög–római kor alkotásai felé fordult: megzenésítette az Antigoné-témát, az Oidipuszt.

Orff zenéjének fogadtatására elég gyakran jellemző az a sajnálatos tény, hogy félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, hogy nem lehet kizárólagosan zenei szempontok szerint értékelni. A zeneszerzőnek magának nem is volt soha célkitűzése – talán az egy Carmina Burana kivételével –, hogy csak zenét szerezzen. Mintegy színpadi rendezőként ő maga „komponálja meg” a muzsika mellett a vizuális elemeket: az akciót, esetleg a díszleteket, és gyakran a szöveget is ő írja. Ezekben a művekben tehát a zene csak egyike a művet alkotó elemeknek. Valószínűleg ez a célkitűzés hozta magával, hogy Orff a szándékos archaizálás, sőt, nemegyszer a tudatos primitívség és trivialitás módszerét választotta. Minthogy színpadának lényege a mozgás, muzsikájának éltető eleme a ritmus. Orff-zene hallatán az az érzésünk, hogy a dallam és a harmónia, a forma és a hangszerelés a ritmusból születik. A ritmuson kívül csak a melódiára fektet súlyt, ezek – a korai művekben – szélesen íveltek, néha a gregorián hangvételét alkalmazzák, néha pattogóan táncos lejtésűek. A harmóniavilág a lehető legegyszerűbb. A hangszerelés a modern nagyzenekar szinte minden eszközét felhasználja, nem utolsósorban az igen nagyméretű ütőhangszer-csoportot. Az utolsó évtizedekben Orff stílusa még szikárabbá vált, már szinte a mondókák és a legegyszerűbb gregorián formulák tömörségéig jutott el.

1982. március 29-én halt meg Münchenben. A sírja is itt van a Schmerzhaften kápolnában. Carl Orff München díszpolgára.

Művei

• Rövid művek
  • A Hold (1939)
  • Az okos Lány (1943)
  • Egy nyári álom (1952)
• Bajor világszínház
• Die Bernauerin (1947)
• Astutuli, egy bajor komédia (1953)
• De temporum fine comoedia, Vigilia (1973)
• Carmina Burana (1937)
• Catulli Carmina (1943)
• Trionfo di Afrodite (1953)
• Antigone (1949)
• Oedipus der Tyrann (1959)
• Prometheus (1968)
• Trionfi
• Antik művek

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Carl_Orff

http://fidelio.hu/fidipedia/klasszikus/zeneszerzo/carl_orff

Könyvtárunkban megtalálható művei:

·         Carmina burana

·         Carmina Burana - Ó Fortuna

·         Carmina Burana No. 1 aus Trionfi

·         Carmina Burana (részlet) : In taberna

·         Carmina Burana (részlet)

·         Carmina Burana (részlet): In taberna