Silvia Avallone: Fekete szív

"Nem tudjátok, hogy a kamaszkor minden és minden ellentéte is? Ha azt írom, gyűlöllek, szeretlek is? Ha szeretek smárolni, hát undorodom is tőle? Hogyha boldog vagyok, hogy a barátnője lehetek, ugyanakkor szomorúvá is tesz? Hogy én én vagyok, de egy idegen is, akit sosem fogok megismerni?"


Sassaia, a hegyek között megbúvó kis falu kizárólag a gesztenyésben meredeken kanyargó ösvényen érhető el. Itt bukkan fel egy nap Emilia, a harmincéves kamasz. A szomszédos házból Bruno figyeli a betolakodó érkezését. A nőt mintha a bozótból szalajtották volna, ugyanakkor rengeteg csomagja van.
Mit keres itt fenn, távol a világtól? Mikor végül a két magányos alak találkozik, Emilia szemében - amiből "teljes mértékben hiányzott a fény, mint két halott csillag" - Bruno a sajátjához hasonló ürességet fedez fel. Ismerik a bűnt: a férfi elszenvedte, a nő elkövette - és sokévnyi börtönnel fizetett érte, ám a bűn jóvátehetetlen. Mindketten Sassaiába menekülnek, hogy hátat fordítsanak a jövőnek, amelyben egyikük sem hisz. De a jövő a saját szabályait követi; lehetsz bűnös vagy ártatlan, áldozat vagy hóhér, az idő telik, és felfedi, mik vagyunk mindannyian: végtelenül sebezhető és végzetesen emberi lények.
Silvia Avallone olyan szeretettel, amilyennel csupán a legnagyobb írók viseltetnek szereplőik iránt, megírta eddigi legérettebb regényét, egy elítéltetésről és megváltásról szóló történetet, amely a lélek legsötétebb és legrejtettebb zugait vizsgálja, hogy együttérzéssel, élettel és fénnyel töltse meg őket.