Tomor Anita: Kellesz nekem!

Írtam egy regényt. Úgy, hogy soha életemben nem hallottam még Jayden Brooksról, a híres filmsztárról. Még csak a filmjeit sem láttam. Azt hittem, hogy nincs is ilyen színész. Mégis valami fatális véletlen folytán ezt a nevet adtam a főszereplőmnek, aki a történet szerint szintén színész. Ezek után ki hinné el nekem, hogy nem az igazi Jayden Brooksról írtam könyvet? Nyilván senki.

Az egész életem romokban hever. A könyveim már nem olyan népszerűek, mint régen. A férjem megcsalt a kolléganőjével, és beadta a válókeresetet. Én meg találkoztam Jayden Brooksszal. Tudod, a filmsztár Jayden Brooksszal. Az igazival.

Ugyanis egy kedves olvasóm betegelte őt az Instán, és felhívta a figyelmét arra, hogy írtam egy regényt. Róla. Ő meg fogta magát és megkeresett. És most azt akarja, hogy csináljunk filmet a könyvemből, és ragaszkodik hozzá, hogy én írjam a forgatókönyvet! Hát nem őrület?

Egyik napról a másikra Los Angelesben találtam magam. A birtokán. És azon kaptam magam, hogy elkezdtük írni a forgatókönyvet. Együtt, közösen. És bomba jó! Érzem, hogy óriási siker lesz. De annak már kevésbé örülök, hogy minél több időt töltök vele, egyre jobban vonzódom hozzá, és abból, ahogyan rám néz, úgy érzem, az, ami kettőnk között van, nagyon is kölcsönös. Pedig ennek nem szabadna így lennie.