Franz Schubert

(Bécs, Himmelpfortgrund, 1797. január 31. – Bécs, 1828. november 19.), osztrák zeneszerző.

Bár nagyon fiatalon halt meg, több mint hatszáz romantikus dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát és egyéb darabot írt. Dallamok és líricizmus iránti természetes érzékenységével Schubert a 19. század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik. Élete során nem volt kimondottan elismert, de 31 éves korában bekövetkezett haláláig több mint 100 műve már megjelent nyomtatásban. Nem tudott állandó megélhetést biztosítani magának, leginkább barátai támogatták illetve apja alkalmazásában állt. Őt tartják a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, ill. az első romantikus zeneszerzőnek.

Schubert Himmelpfortgrundban, Bécs egy külvárosában született. Schubertet ötéves korában kezdte rendszeresen képezni apja. Hatéves korától járt a himmelpfortgrundi iskolába. Ekkor kezdődött zenei képzése is. Apja tanította a hegedűjáték alapjaira, bátyja, Ignaz pedig a zongorára.

1808 októberében vették fel a Konviktusba, ami Bécs vezető zeneiskolája volt. Életre szóló ismeretségét is itt kötötte: Spaun, Anton Stadler klarinétos és Holzapfel mellett sokan mások, akik anyagilag is segítették amennyire tudtak, kottapapírt vettek neki, támogatták és biztatták. Itt, a Konviktusban ismerte meg Wolfgang Amadeus Mozart szimfóniáit és nyitányait, valamint más, könnyebb darabokat, és így kezdte megalapozni zenei tudását.

1814 decemberében Schubert megismerkedett Johann Mayrhofer költővel, ez az ismeretség hamarosan bensőséges barátsággá mélyült.

Támogató barátai

Mivel 1815 volt Schubert életének leggyümölcsözőbb éve, 1816-ban kezdett sorsa változóra fordulni. A jó családból származó és jómódú hallgató, Franz von Schober meglátogatta a zeneszerzőt, és felajánlotta, hogy elviszi az iskolából, és megadja neki a művészetének nyugodt gyakorlásához szükséges szabadságot.

Mindeközben baráti társasága folyamatosan gyarapodott. Anyagi hátterét nehézség nélkül biztosították, pedig Schubert kétségtelenül teljesen pénztelen volt, mivel feladta a tanítást, nyilvános előadásból nem tudott keresni, és a kiadók sem fizettek még műveiért. Barátai azonban valódi bohém nagyvonalúsággal siettek segítségére.

Figyelemreméltók és a stílus jelentős fejlődését mutatják az 1820. évi szerzeményei. A kiadók azonban még mindig makacsul tartózkodtak, csak miután barátja, Vogl az Erlköniget énekelte a Kärthnerthorban, egyezett bele Anton Diabelli habozva, hogy pár művet jutalékért kinyomtat. Így jelenhetett meg az első hét opusz (mind dalok), ezután a jutalékok megszűntek, és a szerző csak nyomorúságos alamizsnában részesült a kiadóktól. Sokan és sokat írtak arról, hogyan vették Schubertet semmibe egész élete során. Nem hibáztathatjuk barátait és csak közvetve volt felelős a bécsi közvélemény is, leginkább a túl óvatos közvetítőket okolhatjuk, akik gátolták vagy akadályozták a megjelenésben. A két drámai darab sikere Schubert figyelmét még inkább a színpad felé fordította, ez a fordulat 1821 végétől csak sérelmet és csalódást hozott. Schubert távol volt Bécstől, új, kevésbé kívánatos természetű barátok jelentek meg; ezek voltak életének legsötétebb évei.

1823-ban jelent meg Schubert első dalciklusa, a Szép molnárlány (D. 795), Wilhelm Müller versei alapján. A későbbi Téli utazás ciklussal (D. 911) együtt ők képviselik a csúcsát mind Schubert munkájának, mind a német dalnak általában. 1824 tavaszán írta a csodálatos F-dúr oktettet (D. 803), majd nyáron visszatért Zselizre, ahol rabul ejtette a magyaros stílus (népies műdal). Ennek hatására született a Divertissement a l'Hongroise (D. 818) és 13. a-moll vonósnégyes (D. 804). Reménytelen szenvedéllyel rajongott tanítványáért, Esterházy Karolina grófnőért, de akármit is mondanak erről a románcról, a részletek a mai napig ismeretlenek.

Ezen évek balsikereit 1825 gazdagsága és boldogsága igyekezett feledtetni. Felgyorsult a művek kiadása, a szegénység réme némileg csökkent.

1828 tavaszán, pályája során először és utoljára, nyilvános hangversenyt adott saját műveiből, mely igen jó fogadtatásra talált. Ezen kívül élettörténete ebben az időszakban alig több mint műveinek felsorolása.

Halála

Töretlen alkotókészsége ellenére Schubert egészsége romlott. 1822 óta szifilisszel küszködött, de feltehetőleg a tífusz végzett vele, bár egyéb lehetőségeket is felvetettek. 1828. november 19-én, 31 éves korában halt meg, bátyja, Ferdinand lakásában, Bécsben. Saját kérésére a währingeri temetőbe, Beethoven mellé temették, akit egész életében csodált. 1872-ben a bécsi Stadtparkban vörösmárvány emlékművet emeltek tiszteletére.

Némelyik rövidebb darabját közvetlenül a halálát követően kiadták, de az értékesebbeket a kiadók látszólag hulladékként kezelték. A művek felfedezésében a legfontosabb lépés Sir George Grove és Sir Arthur Sullivan 1867-es bécsi útja volt. Az utazók hét szimfóniát, a Rosamunde-nyitányt, több misét és operát, pár kamarazenei művet és rengeteg egyéb darabot és dalt mentettek meg a feledéstől. Ennek hatására tovább nőtt a Schubert-művek utáni érdeklődés.

További, szintén Grove-tól és Sullivantól eredeztethető vita övezte az „elveszett” szimfóniát. Közvetlenül Schubert halála előtt barátja, Eduard von Bauernfeld egy további „Letzte” azaz „Utolsó” szimfónia meglétét jegyezte fel. A zenetörténészek nagyjából megegyeznek, hogy ez valószínűleg a D-dúr szimfónia (D. 936A) vázlatára vonatkozhatott, melyet Ernst Hilmar talált meg az 1970-es években, és végül Brian Newbould fejezett be, mint Schubert tizedik szimfóniáját.

Liszt Ferenc szerint Schubert volt a valaha élt legköltőibb zenész.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Schubert

Ízelítő könyvtárunkban megtalálható műveiből:

·         Ave Maria, D 839

·         Moment Musical Op. 94 No 3., D 780

·         Moment musicaus, D 780 Nos. 1-6, Op. 94

·         Symphony C-Dur D 944

·         Streichquintett „Die Forelle” D 667 in A

·         Streichquintett No 14 in D minor

·         Wanderer Fantasie Op. 15 D 760 in C

Ízelítő a könyvtárunkban megtalálható róla szóló könyvekből:

·         Ambrózy Ágoston: Borostyán

·         Erdélyi Miklós: Schubert

·         Fábián László: Franz Schubert életének krónikája

·         Franz Schubert levelei

·         Gál, Hans: Schubert

·         Gál Zsuzsa: Franz Scubert

·         Schubert kalauz